A liliomfélék családjába tartozó tulipán vadon élő fajai nagyon sok helyen megtalálhatók, Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában is őshonos és több mint száz vadon élő faja és több ezer nemesített fajtája van. A tulipánok nemesítésével a törökök már a XV-XVI. században foglalkoztak és mikor a Kárpát-medencében nagy területeket hódítottak a tulipán is egyre ismertebbé vált. A bécsi udvar isztambuli nagykövete, Ogier de Busbeque hozta el Európába a török tulipánhagymákat és Carolus Clusius holland botanikus terjesztette tovább Hollandiában az 1500-as évek végén.

Ezzel vette kezdetét a tulipán európai és holland diadalmenete. A tulipán különösen közkedveltté vált erőteljes, telt színű szirmai miatt és elterjedése egybe esett az újonnan függetlenné váló Hollandia élretörésével. Ekkortájt az amszerdani kereskedők egy-egy kelet-indiai hajóúttal sokszoros nyereséghez jutottak és jövedelmük egy részét hatalmas pompás birtokokba fektették, aminek fontos része volt a virágos kert és benne az különleges és elegáns tulipán.

A tulipán iránti kereslet egyre növekedett, a korszak jellemzői típusai az egyszínű piros, sárga, fehér tulipánok, illetve a többszínű, fehér vagy sárga csíkozású, piros, barna, rózsaszínű vagy lila szirmú különleges típusok. A többszínű fajták nagyon látványosak és egzotikusak voltak a korban, így magasra verték az árát. Emellett a tulipán biológiai adottságai is korlátozták a kínálatot, mivel magról 7-12 évig tart egy virágzó hagymát kinevelni és ugyan évente 2-3 oldalhagymát is nevel a növény az anyahagyma csak néhány évig él, emellett a többszínű típusok gyengébbek és nehezebben szaporíthatók. 1629-ben már körülbelül 1000 tulipán fajtát termesztettek Hollandiában és 1633-tól igazi tulipánőrület bontakozott ki – az árak az égbe szöktek, egyes hagymák ára egy akkori mesterember egész éves jövedelmét is elérhette.

A közkedvelt és drága tulipánt a pénzügyekben gyakorlott hollandok hamar a tőzsdére vitték és tartós cikként kereskedni kezdtek vele. A Franciaországból érkező kereslet tovább szította az árakat és spekulánsok jelentek meg a piacon. 1936-ban elterjedt egy határidős piac, ahol azokat a szerződéseket adták-vették, amik az idény végi tulipánhagymák megvételére vonatkoztak. Ezek az ügyletek nem a tőzsdén zajlottak, hanem kocsmákban, vendéglőkben találkoztak a vevők és eladók, ahol a vevők „borpénzt“ fizettek az ügyletért. Ebben az évben a gin, a hering és a sajt után a tulipán lett Hollandia negyedik legkeresettebb exportcikke.

A tulipán mánia 1636-37-ben érte el a tetőfokát, amikor egyes, sosem látott hagymák szerződései naponta tízszer is gazdát cseréltek. Aztán ‘37 februárjában a holland Haarlemben nem jelentek meg a vevők egy hagyma-árverésen. Ezt részben az is okozta, hogy kitörőben volt a bubópestis. Ekkor kezdődött meg a tulipánok mélyrepülése és a buborék kipukkadt. A szerződések tulajdonosai a normál nyíltpiaci árakhoz képest tízszeres áron vett tulipán-szerződésekbe ragadtak, vagyonok úsztak el a spekulációval.

A mai napig viták övezik a mánia hatását és mértékét Hollandiában, kevés írásos feljegyzés maradt a korszakból. A tulipánt övező szenvedély azonban nem lankadt, a tulipánok töretlenül, négyszáz éve Hollandia szimbólimai és Európa közkedvelt virágai. A FLOWY-tulipánok is egyenesen innen érkeznek :)

Forrás: Wikipédia